2018. április 20., péntek

TISZTÚJÍTÓ KÖZGYŰLÉS


Tisztelt Tagtársunk!
A Magyar Gyerekkönyv Fórum (HUBBY) tisztújító taggyűlését 2018. április 23-án 17.30-tól tartjuk a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
A taggyűlés napirendi pontjai
1. Elnökségi beszámoló az elmúlt 2 éves munkáról
2. Elnök-, alelnök-, elnökségi tag választás
3. Az elkövetkező időszak projekttervei
4. Egyebek
Amennyiben a taggyűlés határozatképtelen, ugyanezzel a napirenddel, ugyanerre a helyszínre 2018. május 3. 17.30-ra hívjuk össze a taggyűlést, amely a megjelentek létszámától függetlenül határozatképes.

A tisztségviselői jelöléseket és a napirendi javaslatokat az info@hubby.hu e-mail címre várjuk április 20-ig.

Kérjük, az ide tagdíjat minél hamarabb fizessétek be az egyesület bankszámlájára!
Reméljük, minél többen együtt tudunk lenni és dönteni már április 23-án, várunk benneteket szeretettel!

HUBBY
elnökség

Elnökségi választásra készülve egy kis hangulatfestés (bolognai könyvvásári találat ;-))

2018. április 15., vasárnap

Év Gyerekkönyve Díj - fordítói kategória shortlist

Idén is kiosztásra kerülnek az Év Gyerekkönyve Díjak!

A shortlisteket hetente tesszük közzé blogunkon.
Az Év Gyerekkönyve Díj kiosztása, és a HUBBY - Magyar Gyerekkönyv Fórum írói és illusztrátori díja a 2018-as Ünnepi Könyvhét és Gyermekkönyvnapok keretében kerül kiosztásra, addig is szurkoljatok velünk!

Az idei zsűri tagjai:

Bacsó Péter - magyartanár, Eötvös József Gimnázium
Hermann Zoltán - irodalomtörténész
Pálfi Zsuzsanna - könyvtárostanár, Szentendrei Barcsay Jenő Általános Iskola
Orosz Ildikó - újságíró, szerkesztő
Varga Emőke - irodalomtörténész, főiskolai tanár
Péterfy Gergely - író, a zsűri tiszteletbeli tagja

A 2017-es év fordítói kategóriájában a következő könyvek kerültek fel a zsűri által válogatott shortlistre:





Christelle Dabos: A tél jegyesei, fordította Molnár Zsófia, Kolibri Gyerekkönyvkiadó Kft.
Caroline Solé: Szavazz rám, fordította Pacskovszky Zsolt, Móra Gyerekkönyvkiadó
Erwin Moser: Tigrisbogár, fordította Nádori Lídia, Manó Könyvek Kiadó Kft.
Guus Kuijer: Polli 2., Derült égből boldogság, fordította Wekerle Szabolcs, Pozsonyi Pagony Kft.

Tisztújító közgyűlés - MEGHÍVÓ

Tisztelt Tagtársunk!

A Magyar Gyerekkönyv Fórum (HUBBY) tisztújító taggyűlését 2018. április 23-án 17.30-tól tartjuk a Petőfi Irodalmi Múzeumban. 

A taggyűlés napirendi pontjai

1. Elnökségi beszámoló az elmúlt 2 éves munkáról
2. Elnök-, alelnök-, elnökségi tag választás
3. Az elkövetkező időszak projekttetrvei
4. Egyebek

Amennyiben a taggyűlés határozatképtelen, ugyanezzel a napirenddel, ugyanerre a helyszínre 2018. május 3. 17.30-ra hívjuk össze a taggyűlést, amely a megjelentek létszámától függetlenül határozatképes.

A tisztségviselői jelöléseket és a napirendi javaslatokat az info@hubby.hu e-mail címre várjuk április 20-ig.

Kérjük, az ide tagdíjat minél hamarabb fizessétek be az egyesület bankszámlájára.

Reméljük,minél többen együtt tudunk lenni és dönteni már április 23-án.

Üdvözlettel az elnökség nevében

Pompor Zoltán
elnök

2018. április 5., csütörtök

Írókat az iskolába IV. - Szabadka

A HUBBY - Magyar Gyerekkönyv Fórum ebben az évben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával olyan programot indíthatott be, amely egyrészt hiánypótló, másrészt mindenképpen folytatásra érdemesnek tűnik, a projekt sikerét látva. 

Öt helyszínen kerül megrendezésre a Kortárs irodalmat az iskolákba! sorozatunk (a pályázat kiírása szerint hátrányos helyzetű és határon túli intézményekben), ahol egy-egy kortárs művet kiválasztva a szakértői delegáció iskolásokkal dolgozza fel a szövegeket alternatív irodalom óra keretében, majd a szerző is meglátogatja a csoportot. Nincs nagyobb lehetőség annál, mint ami mindannyiunk rendelkezésére áll, vagyis az olvasók, a jó könyvek és a jó szerzők. 
Szakértőink és szerzőink nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a kidolgozásba és a megvalósításba, amit most szeretnénk veletek is megosztani, reméljük tetszeni fog!

A Kortárs irodalmat az iskolába program keretében február 22-én a Szabadkai Kosztolányi Dezső Gimnázium elsőseihez vittük el Kollár Árpád költőt, akinek két könyvéről beszélgettünk, a Milyen madár című verseskötetről, illetve az A Völgy, írta Tárkony című mesenovella-kötetről. A februári találkozót megelőzően Csepregi János író, és Jeney Zoltán a HUBBY elnökségének tagja, író jártak az iskolában január 23-án, hogy előkészítsék a terepet a látogatáshoz.


Az elsős gimnazisták nyitott, befogadó társaságnak bizonyultak, hiszen abban az életkorban járnak, amikor az ember a gyerekkor és a felnőttkor határán egyfajta identitás-átalakulásban él, hol gyereknek, hol már felnőttnek érezve magát. Fel is tettük a kérdést a fiataloknak, hogy ők vajon minek tartják magukat, és egyharmaduk a gyerekségre, egyharmaduk a felnőttségre voksolt, egyharmaduk pedig nem tudta eldönteni. Valahogy így van ez Kollár Árpád szövegeivel is: az olvasók egy része gyerekirodalomnak, egy másik része felnőtteknek szóló, ámde gyerekhangú irodalomnak titulálja, a többi pedig nem tud vagy nem akar dönteni.


A gimnázium is nagy örömmel vette a programot, hiszen ők már rutinos író-vendéglátók, a FISZ írókölcsönző programjában is kedvvel vettek részt korábban. Mindazonáltal Kollár Árpád először járt az intézményben, noha életútja erősen Szabadkához köti, ugyanis születésétől fogva egészen az érettségiig a városban élt, mondhatni itt nőtt fel. Ez meg is adta a kezdő lökést a beszélgetéshez, hiszen azonnal egyfajta cinkosság alakult ki az író és a diákok között. Tárkony történetei nyomán rendre beazonosították a szabadkai helyszíneket, ahol a mesék figurái járnak, s ahol az író is időzött gyerekkorában. Minden egyes helyszín beazonosításakor egy-két diák bólintott, vagy nevetett, s hamarosan kiderül, hogy mindenkinek van valami közös élménye a szerzővel, habár sosem tapasztalták meg ugyanazt egy időben.


A város szövegekre gyakorolt hatásán túl, szó esett az íróvá-költővé válás útjairól is, az írói alkotómunka nehézségeiről és szépségeiről, a prózaírás és a költészet közötti különbségekről, különösen a szövegalkotás folyamatának szemszögéből. Beszélgettünk a lusta és az aprólékosan dolgozó íróról, a memóriáról, mint fontos írói eszközről. De szó esett a gyerek és felnőtt nézőpont közötti különbségekről is, arról hogy emlékszik-e az író, hogyan látta a dolgokat gyerekkorában, illetve fontos-e ez egyáltalán. A találkozóra mindenesetre a gyerekek valószínűleg igen vidáman emlékeznek vissza majd, hiszen azon túl, hogy egy kémia és egy fizikaórájuk maradt el, Kollár Árpád sziporkázóan vicces feltűnése az iskolapadok között maradandó élmény lehetett.

2018. április 1., vasárnap

Április 2. A gyerekkönyvek nemzetközi napja


Április 2-a, Andersen születésnapja 1967 óta A gyerekkönyvek nemzetközi napja. Az IBBY minden évben az egyik tagországát kéri fel arra, hogy tervezzen plakátot és írjon üzenetet a világ olvasói számára. Idén a lettországi Inese Zandere üzenetét olvashatjuk (Rét Viktória HUBBY-tagunk fordításában) és Reinis Petersons plakátját csodálhatjuk.

A korábbi évek üzenetei itt találhatóak.



EGY KÖNYVBEN A KICSI IS NAGY

Az ember ritmushoz, szabályossághoz való vonzódása olyan, mint amikor a mágneses erő elrendezi a fémforgácsot egy fizikai kísérletben, vagy amikor a hópehely vízből formálódó kristályokat alkot. Egy mesében vagy versben a gyerekek az ismétlést, a refrént, a mindenki számára érthető motívumokat élvezik, hiszen ezekre minden alkalommal újra rácsodálkozhatnak — ezek adják a szöveg szabályosságát. Ezektől lesz gyönyörű rend a világban. Ma is emlékszem, kisgyerekként mennyit kínlódtam magamban az igazságossággal és a szimmetriával, a bal és a jobb egyenlő jogaival: ha ritmust kopogtam az asztalon, mindig megszámoltam, hányszor kerül sor az egyes ujjaimra, nehogy valamelyik megsértődjön. Általában úgy tapsoltam, hogy a bal kezemmel ütöttem a jobbra, de aztán úgy gondoltam, ez nem igazságos, és megtanultam fordítva is tapsolni — hogy a jobb kéz tapsa a bal kézen csattanjon. Persze vicces ez az igazságosságra való ösztönös törekvés, de ez is csak azért van, mert a gyerekek alapvetően arra vágynak, hogy a világ ne legyen féloldalas. Mindig úgy éreztem, hogy ez az egyensúly az én felelősségem. 

A gyerekek vershez és meséhez való vonzódása ugyanebből az igényből eredeztethető: arra van szükségük, hogy rendszert teremthessenek a világ káoszában. A bizonytalanságból minden a rend felé tart. A mondókák, a népdalok, a játékok, a mesék és a versek — ezek a rendezett ritmusú létformák mind segítik a kicsiket, hiszen strukturált jelenlétet tesznek lehetővé számukra a nagy káoszban. Az ösztönök szintjén biztosítják őket, hogy a világban lehetséges a rend, és hogy mindenkinek megvan a maga helye. Ez a legfőbb cél: a szöveg ritmikus elrendezése, a betűk, a sorok, a látványvilág, a könyvről mint jól szerkesztett egészről való benyomás. A kicsiben megjelenik a nagy, és mi ezt képezzük le a gyerekkönyvekben, még akkor is, ha Isten vagy a fraktálok eszünkbe sem jutnak. A gyerekkönyv varázslatos erő, ami a gyerekek óriási élni akarását és élni tudását hirdeti. Az élethez való bátorságukat hirdeti. 

A könyvben a kicsi mindig nagy, méghozzá azonnal, nem csak akkor, amikor az ember felnő. A könyv rejtély, amiben olyasmit is találhatunk, amit nem kerestünk, vagy amit nem érünk el. Amit az olvasó egy bizonyos életkorban még nem fog fel az agyával, lenyomatként marad meg a tudatában, és később is kifejti hatását még akkor is, ha nem érti pontosan. Egy képeskönyv a bölcsesség és a kultúra kifogyhatatlan tárháza lehet még a felnőttek számára is, ahogy a gyerekek is olvashatnak felnőtteknek szánt könyveket, és megtalálhatják bennük a saját történetüket, egy-egy utalást, ami épp szárba szökkenő életükre vonatkozik. A kulturális kontextus formálja a gyerekeket, megágyaz a jövőbeli benyomásoknak, akárcsak a megpróbáltatásoknak, amiket egyszer majd túl kell élniük úgy, hogy közben egészben maradjanak. 

A gyerekkönyv a kicsi nagyságának tiszteletét jelenti. Egy olyan világot jelent, ami minden alkalommal újrateremtődik; játékos és gyönyörű komolyságot jelent, ami nélkül minden, így a gyerekirodalom is hiábavaló.

2018. március 31., szombat

Kortárs irodalmat az iskolákba! III.


A HUBBY - Magyar Gyerekkönyv Fórum ebben az évben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával olyan programot indíthatott be, amely egyrészt hiánypótló, másrészt mindenképpen folytatásra érdemesnek tűnik, a projekt sikerét látva. 

Öt helyszínen kerül megrendezésre a Kortárs irodalmat az iskolákba! sorozatunk (a pályázat kiírása szerint hátrányos helyzetű és határon túli intézményekben), ahol egy-egy kortárs művet kiválasztva a szakértői delegáció iskolásokkal dolgozza fel a szövegeket alternatív irodalom óra keretében, majd a szerző is meglátogatja a csoportot. Nincs nagyobb lehetőség annál, mint ami mindannyiunk rendelkezésére áll, vagyis az olvasók, a jó könyvek és a jó szerzők. 
Szakértőink és szerzőink nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a kidolgozásba és a megvalósításba, amit most szeretnénk veletek is megosztani, reméljük tetszeni fog!

Újabb állomás
Beregszász -  Bethlen Gábor Magyar Gimnázium

Szakértők: Porogi Dorka, Tarr Feri
Szerző: Kovács András Ferenc

Kárpátaljáról és az ott élő magyarság nehéz helyzetéről az utóbbi időben sajnos többször is lehetett hallani. A nyelvtörvény, a 12. évfolyam eltörlése pedig csak tovább nehezíti a helyi magyar nyelvű iskolák helyzetét, még az 50%-ában magyarok lakta, 25 ezer fős Beregszászon is. Azonban a tehetséggondozással is büszkélkedő, 280 diákkal bíró Bethlen Gábor Gimnázium a béke szigetének számít, ahol a kiváló és abszolút naprakész magyar tanároknak, a lelkes, érdeklődő diákságnak, no meg Kovács András Ferencnek és az ő Egerek könyvének hála egy nagyon jó hangulatú találkozásnak voltunk részesei.






            Beregszász mindössze 6 kilométerre található a magyar határtól. Meglátogatni azonban nagy utazás mind időben, mind térben. Kifelé menet 45 perc, visszafelé jövet majd 3 óra várakozást jelent a határátlépés, cirill betűs, kizárólag ukránul kiírt tájékoztatókkal, érthetetlenül kaotikus szisztémával. Ráadásul a határt átlépve azonnal érezhető a különbség minden tekintetben (utak, autók, arcok, épületminőségek, stb.). Ez mindannyiunkat kellően megviselt, Kovács András Ferencet – azaz KAF-ot – kifejezetten a 30 évvel ezelőtti román állapotokra emlékeztetett. Ezek után nagy könnyebbséget és felüdülést jelentett megérkezni a szépen felújított – mágneskártyával megközelíthető - Bethlen Gimnáziumba, ahol Szabó Árpád igazgató úr, valamint az iskola magyar tanárnői fogadtak minket nagy szeretettel, kávéval, ebéddel. Tőlük megtudtuk, hogy sajnos az iskola diáksága egyre csökken, sok ellenőrzés éri őket a minisztériumtól, azonban mindezek mellett az iskola diákságának 97%-a tanul tovább a gimnáziumot követően. Az iskola természetesen mindenben megfelel az ukrán törvény előírásainak, azonban igyekszik tartani magát a magyar rendszerhez is. (Olyannyira, hogy például az iskolában nem is a helyi időt, hanem a magyar időt tartják számon, ami némiképp meg is borította a programunkat.) Előzetes egyeztetés alapján igyekeztünk mindezt könyvekkel is segíteni, különös köszönet illeti ebben a Holnap Kiadót, akik tankönyvekkel, valamint történelmi tárgyú könyvekkel gazdagították az iskola könyvtárát.






A megismerkedés után Porogi Dorka a helyi 4. A és B – azaz magyar rendszer szerinti 8.-osoknak -, míg Tarr Feri a helyi 3. A és B osztályoknak tartott egy-egy rendhagyó irodalom órát. Előbbi összesen 34, míg utóbbi 47 gyereket jelent. Az irodalomóra célja Kovács András Ferenc nyelvjátékainak, formanyelvének felfedezése volt. Ennek érdekében az Egerek könyve című kötet két versével foglalkoztunk behatóbban, a Futokoda Cukijó, a japán csodaegér, valamint a Cin Cao és Cung Ce című versekkel. Mindkét vers jellemzője, hogy az adott nyelvet megidéző, magyarul is értelmes, mégis hangutánzó, hangfestőnek tűnő szavakból épül fel. Ennek megfelelően nagyon erős mindkét vers formája, előbbi versszakai haikukként is értelmezhetők, míg utóbbi – mint KAF-tól megtudtuk – „kínai 10-es” versképletben íródott, ugyanakkor többedszeri olvasás után felfejthető mindkét versben egy kedves történet is. Ebből kiindulva az óráinkat úgy kezdtük, hogy az osztályt 6 csoportba osztottuk aszerint, ki ért egyet az adott, úgy általában a versekkel kapcsolatban megfogalmazott állításokkal (pl.: A versek célja az érzelemkifejezés; A versolvasás segít az életben való boldogulásban; A dalszövegek is lehetnek versek; stb.) Ezt követően minden csoport megkapta a Futokoda Cukijó című verset sorokra szabdalva és a feladat az volt, próbálják meg sorrendbe rakni. A megoldások meghallgatása után arról beszélgettünk, mennyiben tud a vers formája szervezőerő lenni. Ezt követően a Cin Cao és Cung Ce című verset kapták meg a csoportok, azonban itt két különböző feladattípust adtunk az egyes csoportoknak. Egyes csoportoknak a nem megtördelt verset kellett sorokba tördelniük, míg a többi csoportnak a rímeket behelyettesíteni. Ennek kapcsán lehetett arról beszélgetni, hogy egész a középkorig nem használtak sorokat, csak a versforma adta a versek szerkezetét. A tárgyalt két verset dicséri, hogy a diákok elég jól ráéreztek a felépítésükre és sok szempontból sikerült rekonstruálniuk. Miután ezen túl voltunk, elárultuk, hogy ezeket a verseket Kovács András Ferenc írta. Sőt, azt is elárultuk, hogy ő itt van az iskolában és a következő órában vele lehet majd beszélgetni, tőle lehet kérdezni. Ezért arra kértük a diákokat, hogy írjanak össze csoportonként kérdéseket, amiket olvasva KAF majd tud válaszolni.




Egy kisebb szünetet tartva következett a beszélgetés KAF-fal, ami igazán jól sikerült. A kérdések nagy része a két vers kapcsán arra vonatkozott, hogy hogyan és mióta ír verset, kötődik-e ezekhez a kultúrákhoz? A kérdések egy kisebbik része persze vicceskedő volt – hol és hanyadikon lakik, van-e kutyája, mi a bankszámlaszáma -, ugyanakkor felmerültek komoly, közéleti kérdések is, például hogy mit gondol a Holocaustról vagy éppen a Soros-tervről? KAF ezeket nagyon szépen, kedvesen, stílusosan válaszolta meg, az egyénisége legjavát mutatva meg. A kérdések során nem egy idealizált kép, hanem egy kortárs költő hús-vér portréja rajzolódott meg valós esztétikai és hétköznapi problémákkal. A beszélgetés érdekességét jelezte, hogy az óra végeztével sokan maradtak még és tettek fel további kérdéseket.
            A nehézségek ellenére jól sikerült útról számolhatunk be mind emberi, mind szakmai értelemben. Mi úgy éreztük sikerült valamit megmutatni a versek kortárs és örök tulajdonságaiból, ahogyan KAF-nak is sikerült megmutatnia, hogyan is néz ki egy költő élete a XXI. században. A felvett kapcsolatnak reméljük lesz folytatása, mert hogy igény és szükség volna rá, az biztos!

2018. február 22., csütörtök

Kortárs irodalmat az iskolákba! - II.


A HUBBY - Magyar Gyerekkönyv Fórum ebben az évben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával olyan programot indíthatott be, amely egyrészt hiánypótló, másrészt mindenképpen folytatásra érdemesnek tűnik, a projekt sikerét látva. 
Öt helyszínen kerül megrendezésre a Kortárs irodalmat az iskolákba! sorozatunk (a pályázat kiírása szerint hátrányos helyzetű és határon túli intézményekben), ahol egy-egy kortárs művet kiválasztva a szakértői delegáció iskolásokkal dolgozza fel a szövegeket alternatív irodalom óra keretében, majd a szerző is meglátogatja a csoportot. Nincs nagyobb lehetőség annál, mint ami mindannyiunk rendelkezésére áll, vagyis az olvasók, a jó könyvek és a jó szerzők. 
Szakértőink és szerzőink nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a kidolgozásba és a megvalósításba, amit most szeretnénk veletek is megosztani, reméljük tetszeni fog!

2. állomás
Tiszabő -  Magyar Máltai Szeretetszolgálat Tiszabői Általános Iskola

Szakértők: Szekeres Niki, Tarr Feri
Szerző: Kertész Erzsi

A 2000 lelkes Tiszabő egyes források szerint Magyarország legszegényebb települése, más források szerint vannak még nehezebb sorsú települések. Az mindenesetre biztos, hogy a több százmilliós adósággal küzdő település nagyon nehéz helyzetben van. A magas munkanélküliség miatt a 320 tanulóból álló helyi általános iskola diákjai nehéz családi háttérrel rendelkeznek, legtöbbjük számára az iskolai keretek jelentik a biztonságot, a tanulás pedig a kitörési lehetőséget. Izgalmas feladatnak és lehetőségnek bizonyult tehát kortárs irodalommal megismertetni az iskola két 4. osztályát, akikkel Kertész Erzsi Göröngyös Úti Iskola – Helló felség! című könyvét dolgoztuk fel.
A könyv alapszituációja, hogy az osztályba új tanuló érkezik, mégpedig Csuda Gábor személyében, aki palástban és koronában jár, magát királynak tartva. A pikírt megjegyzéseket magabiztosan hárító Gábort azonban az igazgatónő kényszerválasztás elé helyezi, vagy megszabadul a „jelmezétől” vagy újabb iskola után nézhet. Gáborról ráadásul időközben az is kiderül, hogy „középsúlyos diszlexiás”, azaz keveri a betűket és az olvasással, írással is hadi lábon áll. A könyv természetesen számos további szituációt és érdekes kérdést tartalmaz, azonban mi e három mozzanat köré építettük foglalkozásunkat.





Egy egyszerű jégtörő játék után 3 csoportba osztottuk az osztályokat, akiknek az első helyzettel, azaz az új tanuló érkezésével kapcsolatban kellett gondolatokat megfogalmazniuk. Az egyik csoportnak Csuda Gábor, a másiknak az osztályfőnök, míg a harmadiknak az osztály szemszögéből. Az igazgatónő utasítását szintén ebből a három szemszögből vizsgáltuk meg, ekkor azonban a nézőpontok rotálódtak, ahogyan a harmadik helyzetnél is, mikor kiderül, hogy Gábor nem tud rendesen olvasni.





A diákok nyitottsága, kedvessége, érdeklődése, a szituációk ismerőssége az első pillanattól fogva működőképessé tette ezt az egyszerű alapötletet. Sokkal inkább jelentett nehézséget a megszólalástól, vélemény-kifejezéstől való félelem. Amikor „csak úgy” kellett beszélgetni, az nem jelentett semmi problémát, míg a keretezett beszélgetés a legtöbb gyereket láthatóan nehéz feladat elé állította. Érdekes tapasztalat volt, hogy a csoportok mintha azt keresték volna, vajon mi a „jó” válasz? Ennek megfelelően elmondták a „helyes”-nek tűnő válaszokat (az osztály feladata segíteni Gábort, nem csúfolni; Gábor feladata az lenne, hogy gyakoroljon, stb.), amikor azonban arra került a sor, hogy ezt az ő valóságos helyzetükkel vessük össze, akkor rögtön más válaszokat kaptunk. Az elméleti tudás és a gyakorlat tehát élesen különvált. Ugyanakkor érdekes tapasztalat volt, hogy a legtöbben úgy gondolták, Gábornak le kellene vennie a palástot és koronát, hiszen azzal magát megkülönbözteti a többiektől, magát az osztály fölé helyezi, ilyenformán érthető az igazgatónő kérése.









Az izgalmas és tanulságos beszélgetések után két nappal, február 14-én tértünk vissza a két osztályhoz, immár az írónővel, Kertész Erzsivel együtt. A beszélgetést úgy moderáltuk, hogy a gyerekek négy típusú kártyát kaptak, ami négy különböző típusú kérdést jelentett: az írónővel, az írással mint szakmával, a könyv történetével, illetve a könyv karaktereivel kapcsolatos kérdést. A beszélgetés jó hangulatban telt, noha a gyerekek eleinte nehezen tudtak kérdezni, hiszen mind a helyzet, mind a kérdések jellege távol állt az ő mindennapi rutinjuktól. Így inkább az vezetett sikerre, amikor mi kérdeztünk vissza és párhuzamosságokat keresve, az ő hátterükbe belelátva tudtunk beszélgetni a könyvről, az írásról mint olyanról, illetve a felmerült problémákról. Nagy élményt jelentett számunkra, hogy az egyik osztályban ketten is elmondták saját meséjüket, amiben a szegénység központi szerepet kapott. Az egész beszélgetés alatt azt éreztük mindhárman, hogy a válaszok és kérdések mögött komoly történetek és tapasztalatok állnak, ami szó szerint élővé tette az irodalmat. Mindemellett nagy élményt jelentett megismerni a két osztály tanítónőjét, illetve az iskolában dolgozó Tasi Krisztina iskolapszichológust, szociális munkást, akik munkájukat hihetetlen alázattal és odaadással végzik a legmagasabb fokon.
Lévén február 14-e, azonban nem csak sok szeretetben volt részünk, hanem a Könyvadományozás Nemzetközi Világnapja alkalmából, a Cerkabella Kiadó nagyvonalúságának hála mindkét osztályt meg tudtuk ajándékozni egy-egy dedikált példánnyal, illetve a sorozat második részével abban a reményben, hogy a nem is olyan távoli jövőben folytathatjuk majd az elkezdett beszélgetést.